Az óév utolsó napját leginkább semmittevéssel töltöttem, majd estefelé, amikor nagyjából még mindenki otthon volt, elkezdtük ünnepelni az év végét. Pálinkával, remek, bár tagadhatatlanul füstös skót whiskyvel és a magam részérõl némi ciderrel. 8kor találkoztam Terivel a Trafalgar téren, hosszas kószálás után (óriási tömeg mindenfelé) beültünk egy kis olasz étterembe. Tanultunk azóta a dologból, oda még egyszer nem megyünk. J nem volt jó, de sebaj. Újabb kóválygás, majd éjfél elõtt a Buckingham – palota elõtt vártuk be a tûzijátékot. Voltak elegen, de nem volt tömeg, a Parlamenthez ugye nem mentünk, idõvel nekem is leesett, hogy óva intettek tõle, nem biztattak… J Nem voltam „partyképes” állapotban, így csizmástul nem vállalkozom ilyen mutatványra – egyelõre, ezért a bulizás kimaradt. Szépen hazametróztam, fél2re már oda is értem.
Reggel 8kor (hosszas lustálkodás után J) végül csak összeszedtem magam, lekocogtam a nappali – konyhába. Sehol egy lélek, mindenki aludt. A mosogatás oda vezetett, hogy végül az egész konyhát kitakarítottam, és közben úgy döntöttem: ez lesz az én eszközöm az Egérrel szemben (egérfogó is lesz, nem fogok ezért macskát bérelni). Ami pedig az Egeret illeti: ha háború, legyen háború! J Ezennel izenem a hadat!
Épp jókor értem a takarítás végére, kezdõdött – volna – az újévi koncert. De a tévében nem volt adás, mintha a szolgáltató kikapcsolta volna a házat a rendszerbõl? Zoli felébredt, elkommunizáltam a gépét, majd némi kínlódás és Zoli segítsége eredményeképpen mégis meg tudtam nézni a koncert második felét az interneten - Köszönet érte! Közben Szeló (Misi szobatársa, az új török fiú. Amúgy Szelahattin a keresztneve, de azt kérte, inkább hívjuk Szelónak.) hozott nekem sütit J. Nem vagyok baklava – rajongó, nekem túl édes, de most nagyon jólesett a csupa méz, dió és pisztácia réteslapok közé töltve.
Délután a városban megtekintettük (Terivel) az újévi felvonulás töredékét (k… hidegben), jópofa volt. Nem a számtalan mazsorettcsoport, mert a tizenötödik után már kevéssé lelkesedik a gyalogpolgár a mínuszban szoborrá dermedve, hanem a spontán ángilusok (ilyen is van, én is megdöbbentem). Beöltöztek ennek – annak. Két pali pl idõs nénikének öltözött és egymásra pakolt görgõs bevásárlótáskáknak álcázott motoros istentuggyamin ülve száguldozott fel-alá, és bordó mûbõr retiküljeikkel csépelték a jónép befelé nyújtogatott mancsait.. vagy pl a négy szellemirtó teljes jelmezben, full felszerelt emblémás autóval és egynehány szellemmel érkezett…
Mire hazaértem, farkaséhes voltam, jólesett a meleg étel (sk készült, be kell lássam, jól fõzökJ) és vacsi után a tartalékba elvermelt másik baklava… hmmm… a végén még egy jó tea angolosan, tejjel (cukor nélkül)… Pazar.
Az újév második napja kellemesen telt, délelõtt fõzõcske, délután Somerset House képtárának megtekintése, majd a HMV cd-bolt meglátogatása… egy duuuuuurva nagy a Pickadillyn.
Teri meg van zuhanva, nem is kissé, nagyon megértem. A mai nap pikantériája az volt, hogy mindketten azzal a feltett szándékkal érkeztünk, hogy a másik (magány-életi természetû) sirámait fogjuk hallgatni, a magunkéról meg nem beszélünk. Ezt többé – kevésbé sikerült is tartani, aminek az lett az eredménye, hogy pasikról nem is igen esett szó, inkább foglalkoztunk mindenféle mûvészetekkel, ez már nagyon kellett egyébként is (mióta lábat törtem, nem jártam múzeumban!).
Rubens képei anno nagyon tetszettek, de ezt a zsenge tinédzserkor számlájára írom, akkortájt láttam elõször képtárat és csak a számat tátottam, hogy fúú…. mekkora nevek, meg minden (a Zwingerben, Drezdában történt és életre szóló élményt jelentett, jelent ma is. Dürer és Van Dyck jött be igazán mind közül akkor és ott.). Aztán jött a gimnázium és az impresszionisták. Manet és Monet képei sosem tetszettek, ahogy Van Gogh és Gaugain sem, csak Renoir érintett meg igazán, az õ képei közül is csak egyik – másik. Ma már Seurat és Pisarro képeire szavaznék. Igaz, egyik sem festett annyi ködöt meg füstöt, mind Turner, de azért szeressük õket…. J
P.S. pálinkás uraság leszerepelt, a vele kapcsolatos átmeneti elmezavart a lábtörés okozta érzelmi megrázkódtatás számlájára írom. Meg azt is, amikor pofátlanul keresztülmászom embereken és félretaszigálom õket a metróban vagy a buszon és szemrebbenés nélkül használom a Disabled person – ök számára fenntartott helyeket. Falábam van, nemde? J A mankókat rendületlenül õrzöm, kellhetnek még… egy jó kis kardozáshoz, pl… (apropó: a lábam határozottan javul, rövidebb – hosszabb idõközökre meg is feledkezem néha arról, hogy fábul van, aztán õ jelzi, persze, de már símán mászkálok otthon cipõben, a sícsimma nélkül. Sokat azért nem, de ennyit meg kell, hogy el ne felejtsem, hogy kell úgy közlekedni, hogy a bal lábam nem rövidebb 5 centivel a jobbnál. J)
A cd bolt – ha már a beismerések napja van (újévi fogadalom nem született, a resolution – generator ugye kidobta az ugróiskolázást, jó lesz az is, majd nem kapkodom vele…). Szóval: Eurythmics, Dire Straits, Oscar Peterson, Jamiroquai és némi country… elnézést, de semmi pénzért dobálták utánam… J alakul az itteni kollekció, lejmoltam egy kevés Edith Piafot és Mozartot Teritõl, kaptam Serge Gainsbourg-t és Jaques Brelt Misitõl, meg Django Reinhardtot és Váradi Roma Cafét is! Volt már némi Depeche Mode és egy dupla Otis Redding album. Plusz az aputól kapott okos és szép kiskütyü (TUDOM, Hogy MP – akárhányas, na jó, 4es, de az valami idegen nyelven van .. kisujj mereven eltart, hülyejúzer- arcot vág), amin egy rakat remek zenét hoztam, de nemtom áttenni a gépemre (vagy a fentieket a géprõl a kiskütyüre), mert azon valami özönvíz elõtti XP van, a kiskütyü meg körberöhögött vele és aszonta, õ ezzel nem kompatibil. Nem olvassa a kõtáblákat, ez igazán nem szép tõle. Lehet, nem is olyan okos..
Ja, ja!!! Jövõ héten, hehehhhe ugyse találjátok ki, ki játszik itten! Hobo!!!! Bezony! Szép lesz, ha eljutok a koncertre, otthon még sose sikerült. J
