Befejeztem érdemi munkálkodásomat a hazai jogásztársadalom részeként, bár nem csukható ki, hogy lesz folytatása. "Felszabadulásom" óta leginkább a családommal és a barátaimmal találkozom, bár - amint azt Dórika olyan találóan megjegyezte - nem a Holdra megyek... Ő csak tudja, 2 évig élt Heidelbergben.

A pakolás még a fejemben sem tart sehol, leginkább az őskáosz uralkodik odabenn, de nincs kétségem afelől, hogy születik ebből valami egészen remek dolog.

Nagyon köszönöm a kommenteket, jó tudni, hogy mellettem vagytok.

Vasárnap a Művészetek Palotájában voltam egy egészen különleges koncerten (Hilliard Ensemble & Arditti quartett).. nem tudom megállni, h ne említsem meg, pedig zenéről csak annyit szabad, mint ízlésekről... mindenesetre nekem nagyon tetszett, a régizene része nyilvánvalóan, Hilliardék ebben utolérhetetlenek, a modern komolyzene meg még engem is meglepett. Mármint abban, hogy tetszett, erre eddig nemigen volt példa. Az első részben játszott darabot én akármelyik westernfilm-rendező helyében azonnali hatállyal lenyúlnám...

Arra kérnék mindenkit, hogy novemberben, ha teheti, csattogjon el Jordi Savall koncertjére helyettem is. A feleségével és az együttesükkel érkezik, én a lányuk hagját is nagyon szeretem (Arianna Savall, tessenek csak ráguglizni...).Operaszeretőknek pedig Edita Gruberova ugyancsak novemberi koncertje kötelező. Nagyon sajnálom, h én nem tudok menni. Szombaton este adta kedvenc zenecsatornám a Rigolettót, amiben Pavarottival énekelt. Hátborzongatóan szép volt. (a sminkek meg csak egyszerűen hátborzongatóak, így jár, akit 40 körül 18-nak sminkelnek....)

Tessenek változatlanul szurkolni, én ragyogok, mint aki lenyelt egy százas égőt, meg izgulok annak rendje szerint.....