2009. november 4.

Hehe, megvan a nagy trükk, már csak az a házi feladat, hogy el ne felejtsem bevinni pen drive-on a suliba. Szóval otthon szépen megírom a nagyérdemûnek szánt közlendõmet, aztán hajrá, ne legyen könnyebb másoknak sem…. J közzéteszem.

Megoldódott a nagy rejtély, nem egészen értettem, miért van az értesítõ levélkén 15 IELTS és 5 General English, ha egyszer utóbbi mindennap egész délelõtt van, elõbbi meg heti két délután. De kiderült, h egyszerûen felcserélték a számokat. Így viszont az a kérdés merül fel, hogy mi lesz a nyelvvizsgára gyakorlással, mert ez a heti két óra is elég halovány… Nem rossz, de nincs kõkemény házifeladat-dömping és annak számonkérése, másrészt idõnként a tanár maga is elalszik beszéd közben, mondhatni, nem pörög az óra. Én viszont nem szeretnék tizennyolcszor nekifutni a vizsgának a rutin hiánya miatt. Nem ezért csengettem ki a nagy zsét. A sulikönyvtár elég kicsike, de megkeresem benne a könyvet, amit javasolt tanárnéni.

Apropó. Kedden olyat mutattak, hogy még órák múltán is meg voltam lepõdve. Nem az volt a feladat, hogy x idõ alatt minimum y szóból álló esszét tessék írni (ez megyen a vizsgán ui), hanem tervet tessék készíteni a majdan megírandó esszéhez. Csak pislogtam, utoljára általános iskolában kellett fogalmazás órán ilyesmit csinálni, eleinte bosszankodtam is. Aztán nekikezdtem és bizony rá kellett ébrednem, hogy ez egyfelõl egyáltalán nem olyan egyszerû, amilyennek hangzik, másfelõl igen hasznos dolog. Szóval utólag is mea maxima culpa.. én voltam türelmetlen.

A General English órák nemcsak azért jóval kellemesebbek, mert a tanárnõ keményen dolgoztat bennünket, hanem mert kevesen vagyunk (nyolcan, ha nem késik valamelyik olasz vagy francia) és nagyjából azonos szinten, ami az IELTS - órákról nem mondható el. Ennek az az eredménye, hogy tényleg folyik a „kis szürke agysejtek” nyúzása és még csak nem is megerõltetõ, remek a hangulat, köszönhetõ egyrészt a magánszámokban sosem szûkölködõ francia fiúknak (Loic és Sébastien), másrészt a humorzsák Ryosukénak (õ japán és Rjoszuke-nak ejti a nevét.. azt hiszem….) és Juszufának (õ szenegáli és fiú).

Suli után különprogramra neveztünk be Stephanie-val (õ német) és Mariaval (olasz), jelentkeztünk a British Museumba szervezett kirándulásra. Ebbõl végül annyi bizonyult valósnak, hogy mi ott voltunk és tényleg eljutottunk a BM-ba, de nem volt se kirándulás, se csoportos tárlatnézés, se más, egyszerûen elvezetett bennünket az iskola egyik valakije (nem tanara, ez biztos) oda. Hát…. Nagy cucc….. egyrészt voltam már ott, másrészt van térképem… De a legnagyobb csalódást az okozta, hogy a beígért (a suliban a tacepaón ezzel a lelkesítõ szöveggel próbálták eladni a programot, kevés sikerrel, mindössze öten jelentkeztünk) azték kiállításra nem vittek be minket. Az meg 12 fontba fáj, még tüttyögök rajta. Tavalyelõtt láttam az inkákat végül is… J Jó- jó… nekem nem kell elmesélni, hogy a szezon, meg a fazon. Hajjajh…. Csak meg kéne nézni…

Az állandó tárlat ingyenes, de valahogy most nem tudott megfogni. Nem baj, elmegyek újra, amikor jobban rá tudok hangolódni. Így is volt egy terem, ahonnan nem akartam hazamenni. Sehova. III. György gyûjteménye. Gyerekek….az államat folyamatosan keresgéltem a földön, aztán otthagytam.

Az a mennyiségû és minõségû kultúra, ami ott fel van halmozva! Esküszöm, a könnyeimmel küzdöttem.

Sosem gondoltam volna, hogy III. György mekkora terjedelmû numizmatikai szakirodalmat (és hozzá gyûjteményt) hagyott az utókorra! (akkoriban az úriember egyik nem elhanyagolható jellemzõje a könyvtára volt… hja kérem, a régi szép idõk. Megfontolásra érdemes, mindazonáltal.) Tehát a gyûjtemény: minden valamirevaló diplomata-aspiráns elsírná magát, ha ezt látná: a Krím meghódításától a Dániára vonatkozó feljegyzéseken túl a brit gyarmatok vagy akár az európai diplomácia történetéig van itt az égvilágon minden. Leírások és statisztikai áttekintések a gyarmatbirodalomról, elemzések az egyes gyarmatokról, kézikönyvek a gyarmatpolitikáról. Persze, lehet mondani, hogy ezek idejétmúltak és ma már nem használhatóak, elvégre hol van már a tavalyi hó. Szerintem pedig lehetne tanulni belõlük… egyiket - másikat elolvastatnám egynémely eudiplomatával.

Vissza a könyvekhez: Dugdale’s Monasticum Anglicanum; Thuküdidész; Hérodotosz; Codex Diplomaticus Anglosaxonum (mind a 6 kötetJ); Marriage Licences különbözõ megyékbõl; The Registers of the Saint Paul’s Cathedral and the Covent Garden; többnyelvû bibliák, vagy hogy haza(?)beszéljek: Loi Maritime; Corpus Juris Canonici; és persze irodalom: Balzac, Molière, Shakespeare, Voltaire, Homérosz, Vergilius, Platón, Arisztotelész és végül, de nem utolsósorban útleírások szekrényszámra.

A terem felét sem tudtam megnézni…..

Vajon mi minden szabadulna el, ha itt forgatnák az Éjszaka a múzeumban III-at?

Befejezésképpen álljon itt a múzeum halljában a márványpadlóba vésett mottó:

„and let thy feet milleniums hence

Be set in midst of knowledge”

Figyelmeztetés: kultúrsznobéria és a magaskultúra kritikátlan dícsérete következik, akinek nem kenyere, ne olvasson tovább!