Nem volt netem, na. De most is csak ki tudja, meddig lesz, addig megörökítem az arra érdemes dolgokat...
Van meló. Egy szemüvegkereteket forgalmazó nagyker cégnél lettem harmadrendű mancika, fel kell venni telefonyt, rendelést, számlákat kell írni, meg további rendeléseket a gépbe, ha vmi elfogyott. Néha besegítek a raktárosgyereknek a csomagolásba és a postázásba, úgy írom az ajánlós kisfecniket, mint a pinty!
A nagyfőnök (Malcolm) és a kisfőnök (Joel) dél-afrikaiak, az irodán egyelőre öten vagyunk, egy lengyel nőszemély, Joanna, ő az irodavezető, Artur (lengyel), aki a banki utalásokat intézi, Mansi (indiai lány és vicces, mert a nevét leginkább Mancinak ejti..., hetedik hónapos terhes, az ő helyére jövök én) és Joel, Malcolmnak van külön irodája. A raktárban egy lengyel (Thomas) és egy litván (Andreas) fiú dolgozik. Feltételezem, nemcsak nekem tűnt fel, hogy egy szál ángilus nincs köztük. Elárulom, vannak azért, csak a területi képviselők. Mert a derága ügyfeleknek időnként (főleg a skót meg északír daraboknak) olyan akcentusa van, h a fülem kettéáll tőle.
Joanna tanít be, az első két nap nonstop szívás (szívatás) volt. Utána bedobott a mélyvízbe és nem merültem el, azóta normálisabb.... még viccelt is! Meg is döbbentem egyből. Szegény, egyenlő szárú trapéz alakzatban keskenyedik talpától felfelé, az állandóan összeráncolt szemöldök és a szigorú tekintet miatt amolyan női küklopsznak néz ki. De megfordult a fejemben az is, h voltaképp matrjoska és egyszer kiderül, h nem is ekkora.