Már hetekkel – hónapokkal – korábban illett volna megtennem (amint arra Teri barátném fel is hívta a figyelmem akkor is és most is és teljes joggal). Tehát: a tegnap érkezett vizsgaeredmény és a mögötte álló nyelvtudás nem jöhetett volna létre Pálos Ildikó tanárnő (gimnáziumi angoltanárnőm) munkája és személyisége nélkül. Valamennyi valaha volt tanárom közül számomra ő a legkedvesebb; nemcsak tanárnak, hanem embernek is kivételes. Köszönet mindenért, amit kaptam tőle.

Egyéb

Tartok tőle, hogy a képességeimről nincs egészen reális képem (hogy finom legyek). Az eredmény egyetlen embert lepett meg: engem. Na jó, azt eddig is sejtettem, hogy a hozzám mérhető intellektus luxus ebben a világban…   szerénység ide vagy oda, nagyon örülök és büszke vagyok magamra.  Mielőtt aggódó emilekben óhajtana megnyugtatni a nagyérdemű, hogy azért nem születtem Einsteinnek, tudatom mindenkivel: ismert előttem ez a körülmény.  De ettől még a tudásom is tény….. teszek az öndícsérettel kapcsolatos bölcsességekre, ma én vagyok a király! 

További aggályom, hogy az általam jó ideje szemmel tartott, fokozott (khmm..) érdeklődéssel övezett lakótársam, noha kedves velem, meg figyelmes, nem szentel kiemelt figyelmet nekem. Szomorú ez. Nem olvassa a blogot, de ha mégis és nem ismerne magára, elárulom, hogy vele még a pálinkát is élmény meginni, főleg kettesben. Túlfejlett verbálképességem jellemzően csődöt mond, ha éreztetném egy férfival, hogy ÉRDEKEL. Vagy csak egyszerűen nem viszonozza.