Ma reggel a kórházban kezdtem a napot, szebbet ki tudna elképzelni? Röpke órácskával korábban odaértem, szerencsére kevesen voltak, gyorsan haladtak a dolgok, regisztráció, utasítás: tessen röntgenre menni, regisztráció a röntgennél, fotózás, vissza a törésklinikára, doki előkerül (hmmm... felette csinos, fekete...), kedvesen beinvitál, leültet és aszongyahogy: kiváló, KEZD GYÓGYULNI!

Diszkrét infarktust kaptam. Keeeeeeeeeeeeezd???????????????????????

5 azaz öt hete törtem ripityára magam, mégis mi a búbánatosrákosfrancosfenét csinált eddig az a csont? Havajozott valami melegebb éghajlaton???? Kérdezgetett a doki, h fáj-e? Mondom, azon túl, amit most mondott, AAAAZ a ""!+!%!%!%!% csont, na aaaz nem, de gyakorlatilag mindenmás igen, bokák, térdek, derék, hát, izmok.... Ja hát a megváltozott terhelés. Köszike....

Randi további két hét múlva.

Fel vagyok háborodva. Nem mintha ez a csont gyógyulását bármennyire is befolyásolná. De akkor is. Elvből. Megmutatta doki a röntgent, igazán most néztem meg először. Hát most se kellett volna. Rémálmomban fog kísérteni. Tessenek elképzelni egy kis méretű fából készült kötőtűt (férfiemberek próbálkozzanak dobverővel), ferdén eltörve, a szárakat 1 - 1.5 cm távolságra eltávolítva. Na így nézett ki a töréskor. Ugye összeszoborták a gipszben, nyomkodták, ráolvastak, ilyesmi, ettől a távolság úgy 5 - 8 mm-re csökkent. És ma már halovány csontszövet boríjja ezt a cseppnyi kis folytonossági hiányt. Hát a hideg kirázott, amikor felfogtam, mit látok. Jobb, hogy eddig nem láttam. 

Nagyon csalódott vagyok.