Többek reklamáltak teljes joggal, hogy alaposan elmaradtam az utóbbi időben a postolással, ím a hiánypótlás.

Álláskeresés tekintetében nem állítható, hogy jól vagy akár csak megnyugtatóan alakulnának a dolgok irodai munka vonalon. De nem adom fel, meg keresek mást is.

Meg persze élek, virulok, barátokkal jövök-megyek. Sűrű is lett a múlt hét: kedden moziban voltam, a Bombák földjént láttam, érdemes megnézni, igen jó film. Csütörtökön egy pubban voltam, koncerten, az együttes abszolút ismeretlen volt mindannyiunk számára (Péter, Jocó meg én), de mint később kiderült, ezzel gyakorlatilag az együttesen kívül mindenki így volt, lévén ez volt az első fellépésük. Nem barátságos gesztus a kocsmák részéről, hogy legkésőbb éjfélkor bezárnak és kiebrudalják a kedves közönséget a cidribe.... Péter volt olyan jó fej, h nála egy teázás és beszélgetés erejéig átmelegedtünk, aztán ment mindenki haza.

Pénteken töltöttkáposztapartyt rendeztem. Néhány hete láttam meg az egyik török zöldségesnél, hogy egész fej savanyított káposztát is árulnak, akkor jutott először eszembe, hogy ebből akár jó kis töltött káposzta is lehetne. Végül szerdán megfőztem és a csütörtöki koncert alatt kitaláltuk, hogy másnap átjönnek az urak (Péter, Jocó és Krisztián) lemeózni az eredményt. Ami azt illeti, egy szem se maradt, és a fényesre nyalt tányérok tanúsága szerint jó lett... Aztán persze csevegés megint hajnalig.

Csütörtöktől vasárnapig tartott az East Festival kismillió programmal, a (főként indiai és pakisztáni) sportoktól a főzésen át a zenéig az égvilágon mindenbe belekóstolhatott bárki. volt pl biciklispóló..... meg a Barbicanben (kultúrcentrum, egy gigantikus betonbunker, belül meglepetésszerűen egymáson eltolt szintekkel... nem is számozzák őket, hanem betűvel jelölik) szombaton este silent disco.

Hallottam erről korábban már, mondtam is Terinek, h oda feltétlen el kell mennünk. Aki esetleg nem ismerte (én se tavalyig), annak röviden a lényeg annyi, hogy a zenét nem a hangszórók üvöltik, hanem fejhallgatót kap mindenki, ami többnyire nem egyetlen csatornát fog, hanem legalább kettőt, amin párhuzamosan kétféle zene szól. Aztán a szórakozni vágyó polgár eldönti mikor melyiket szeretné hallani és arra táncol. Egyénileg. Tehát símán megtörténik, hogy a társaság egyes tagjai az egyik, mások a másik zenére ropják... ez pl a cha-cha-cha és a rock találkozásánál különösen vidám tud lenni.... A legviccesebb azonban nem ez. Hanem az, ha kívülről nézi valaki.... netán hallja is, ahogy az amúgy csendes hallban a táncolók egyik fele a We will rock you-t ordítja, a másik meg a Dancing queent..... :)))))  Remek este volt....

Vasárnap Szabi, a korábban itt lakó kertész srác vacsorát főzött. Mármint magának meg nekem. Először nem egészen értettem, milyen megfontolásból teszi, de aztán leesett, hogy pár hete, amikor visszajött Londonba és költözőben volt, meg munkakeresőben és beesett egyszer a nagy rohanásban ide is, megkínáltam valamivel, amit akkor főztem. Ezt ő nem felejtette el, és úgy döntött, tegnap este meghálálja. :)))) Kedves volt tőle, és a kaja is oké volt... :))

A mai napra rendelt sikerélmény pedig az, hogy az új lakótársaimnak hála, van hentesem!!! Igazi, normális, ahol szép és friss az áru, fel is vágják és lényegesen olcsóbb a környező nagyáruházakhoz képest is! Vettem körmöt, velőscsontot, füstölt csülköt..... :))))