Szombaton kultúrprogram volt ismét. Misi vasárnap ment haza, előtte szeretett volna még némi múzeumlátogatás(oka)t. Hajnali délben neki is vágtunk a városnak, s mivel én voltam a navigációs tiszt, első lendületből el is tévedtünk kissé, de nem nagyon.
National Galleryvel kezdtünk, de gyanítom, kevéssé nyűgözték le a festmények, bár mentségemre legyen mondva, én javasoltam előzőleg a közlekedési múzeumot a Covent Gardenen. Állítólag csodás, de tény, h mint minden egyéb, ez is aranyárban van. Tehát National Gallery, itt Misi is talált kedvére valót, egy Constable tájképet és Van Gogh napraforgóit. Nekem meg ott volt Gainsborough és Turner. Nincs bajom most már a portékkal, régen nagyon unalmasnak találtam őket, ma már szeretek eltűnődni rajtuk. És van a National Galleryben egy egész szoba csak Van Dyck portrékkal, höhh!!!!!!!! Már csak emiatt is érdemes oda ellátogatni. Komoly hagyományai vannak az angoloknál a portréfestészetnek (vagy csak más nemzetektől nem nyúltak ennyi képet), de tény, hogy amikor már honi festőkkel dolgoztattak a brit nagyságok, jellemzően portrékat és tájképeket rendeltek. (Naná, az anglikán egyház puritánsága nem igényelt vallásos témájú képeket, ha valakinek mégis kellett, volt annyi olasz meg spanyol festő, akitől vehetett..., meg aztán ha egyházfőt akartak festeni, a királyt / királynőt festhették. Igen takarékos egyház ez, egy pápát mindjárt megspóroltak...)
Mivel viszonylag gyorsan végeztünk, csak elmentünk a British Museumba is. Szeretem azt az épületet. 2000-ben befedték a belső udvart egy lélegzetelállító kupolával. Kissé szürreális hangulatot ad, izgalmas az átszűrődő fény és a belső tér is kellemes, okosan van kialakítva. Minden perc különleges, ha csak egy kávéra tér be az ember, az is megéri. Ittunk is egy - egy lattét, meg ettünk sütit is... Misi pl olyan trüffeltortát, hogy a szeme tágra nyílt tőle, megkóstoltam, tényleg élményszámba ment....
http://www.britishmuseum.org/the_museum/history_and_the_building/great_court.aspx
csak hogy lássa mindenki...
A múzeum leletanyaga most is, hát hogy mondjam, ellentmondásos érzésekkel töltött el. Lenyűgöző kultúrforrást halmoztak fel, de ugyebár hogyan...??? És noha nem itt vannak a Seusso - kincsek, vagy Kőrösi Csoma iratanyagának egy része, azért csak eszébe jut az embernek, hogy erre a félelmetes mennyiségű műkincsre adott esetben megkérdőjelezhető módon tett szert a brit állam.... Misi igen találóan mg is jegyezte, hogy az a minimum, hogy ezek után mindenki számára ingyenesen elérhető a tárlat...
Itt is vannak személyes kedvencek, a Rosette-i kő
vagy az eredetivel azonos anyagokból (cédrusfa és bronz) és méretben (tuggyisten, van vagy 6 m magas) megépített asszír városkapu (Balawat gate).. Valahogy az asszír - babiloni rész nekem sokkal jobban bejött, mint az egyiptomi vagy a görög. A weboldalról derült ki pl az is, hogy a múzeum birtokában van kőtáblákon a Gilgames- eposz is.... Khm.....
Az időszaki kiállítás ezúttal a préri harcosairól szólt, észak-amerikai indián harci eszközök és viseletek vanna kiállítva. Nem tudom, Misi hány indiános könyvet olvasott anno, de nem nyűgözte le különösebben.
Innen Péterhez mentünk látogatóba, ő Misi haverja, ahol Péter lakótársa, Nilsa (Puerto Ricoból) remek kis vacsorát főzött. Nagy nevetés, beszélgetés folyt, ez egy pubban, majd egy karibi bulihelyen folytatódott, jó későn értem haza, volt vagy fél3...
