Gondolkodó ember.

Sokat tűnődöm mostanában, embereken főleg (kinek mi a leküzdhetetlen kényszere). Szívszorító látni, ahogy a félelmek a tudat rétegei alatt belopózva fonják be az embereket, sokszor maguk sem érzik, mi fojtja meg őket, csak a szorítástól szenvednek. Felismerni, kiszabadulni iszonyú nehéz.

Felelősek vagyunk magunkért, az emberi fajért és a többiért is. Embernek lenni nemcsak annyi, hogy leigáztuk a többi teremtményt. Onnantól felelünk is értük. Felelünk mindazokért, akiknek kevesebb jutott, pénz vagy értelem, egyre megy. 

Az, akinek az öncélú humánum nem, csak a praktikus eredmény az értelmezhető kategória, gondolja át: muszáj tennünk értük, a kiszolgáltatottakért, különben mindannyiunknak vége és semmi értelme mindannak, amit eddig elértünk. 

Nem érdekel a szósz, ki milyen vallási vagy politikai köntösben adja elő, ha a gondolat fontos. Tessék olvasni, letenni, gondolkodni, majd előlről újra. Aztán cselekedni.

Csak egy példa: 

http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/sites/default/files/file/oktatas_szarny_es_teher.pdf