A post tegnap éjjel íródott....

Aszongya blog.hu, h ő kérem sünetel, a gyk illusztrálta is, ld alább.

Kedvelem a sünöket, nem túlmozgásos, ellenben igen eltökélt jószágok. És szúrósak. Rokon lelkek lehetünk. :)

Kedden és szerdán besegítettem Teri munkahelyén, pénteken is ez lesz a program és ez jól is jön, kis gondolatelterelés, hasznos, mert munkatapasztalat és nem otthon püfölöm a klaviatúrát, hanem másutt rongálom a szemem. Aztán péntek este Tate Gallery, Virginie talált egy tárlatvezetést a Tate-ben, a művész Chris Ofili és életemben nem hallottam hírét sem. A plakátokat azonban láttam, hüm (Off: sokan nem tudják, hogy ez az igen nagy jelentőséggel bíró szak???kifejezés – a „HÜM” – egy büntetős tárgyaláson HÜMmögő vádlott részéről hangzott el és a lelkiismeretes jegyzőkönyvvezető ezt is pontosan rögzítette: „hüm. Hüm.”. Így.)..

Tehát Chris Ofilinél tartottunk.  A korábban korrupciógyanúba keveredett Tate Britain (Ofili tagja volt akkor a kuratóriumnak, amikor több, mint 700.000.- fontért akarta a múzeum megvásárolni az egyik installációját egynehány éve..) most retrospektív kiállítással kedveskedik Ofilinek. A Times és a Guardian is méltatta a tárlatot, hát majd én is megnézem jól. Meg vmi okítás is leszen, hány éves a kapitány, ilyesmi.

Ma reggel rávettem magam, felkeltem korán és úszni mentem. Mi több, a szemtelenség (és annak fokozata) nem ismer határokat, bérletet is vettem az uszodába. Kipancsoltam és szaunáztam magam, hazabuszoztam, majd rohamtempóban összekészülés után indultam Denhambe Amanyékhoz, hónom alatt az előző este legyártott 5 -5 baracklekváros és kakaós palacsintával. Mégse menjek üres kézzel…. A vonatot futva értem el. Izé… Hüm! 20 méter volt, nem több!

Amanyval gyors ebéd után hosszas tereferébe kezdtünk, szombaton megy IELTSre. Szegény… Na az összes ismerőst körbetelefontuk, smseztük, h a tapasztalatokat összesíthessük és sikerült egy centivel sem előrébb jutni érdemben. De igen szórakoztató volt.

A vacsora a múltkor is pazar volt, szégyen, hogy nem vesztegettem több szót rá, annak is oka volt, de az ok azóta hazament, így imhol a pótlás. Párolt ÉS sült csirke fűszeres rizzsel, petrezselyemsalátával (utóbbi az előétel volt, nem mellé eszik, mint mi).

A recepice:

Néhány bátrabb méretű sárgarépát zsülienre vágunk, majd kisebb kereskedelmi mennyiségű friss petrezselymet aprítunk. Ezeket összekeverjük, majd fogyasztásig békén hagyjuk. Citrom levét olívaolajjal, sóval, borssal elkeverjük, homogénné.. ez jellemzően villával vagy habverővel lehetséges. A saját kis tálunkba rámolt salátára locsoljuk. Pont annyira mennyei, amennyire egyszerű… Előétel!

Aztán.

Egy óriási fazékban olajat hevítünk, jó két fej apróra vágott vöröshangyát adunk hozzá, kisvártatva nehány gerezd (nem dundi, azt Stahl Juditnál tessenek keresni, engem attól a hideg kiráz… normál méretú gerezd…) fokhangyát apróra vágunk és utánaküldjük. Pirítjuk, pirítjuk…. Két szép nagy paracsingont kis kockákra vágunk, belehajintjuk. Só, bors, őrült kömény, babérlevél és némi arab fűszerkeverék következik, majd ezek saját levükben rotyognak egy jó 15 percig, míg szósszá nem lényegül a paradicsom (ha gyík paradicsomunk van, értsd íztelen spanyol vacak, egy evőkanál pürével segíthetünk ezen). Ekkor ugrik bele az csirek, egészben, átforgolódik a fenti illatos szószban (ha kell alá víz, pótoljuk), rendszeresen, eladdig, míg át nem párolódik a jószág. Ekkor csirkét eltávolítjuk. Külön sora lesz, tepsire téve paprikás fűszerkoktéllal bedörzsölve a sűtőben végzi, míg meg nem pirul és ropogós nem lesz a bőre. Addig a már átmosott rizst a fűszeres raguhoz adjuk és némi vízzel kisegítve rövid úton megfőzzük. Csodás színe lesz, mint a flamingóké… az íze és az illata pedig könnyeket csal a szemembe. Hatalmas tálra halmozzuk, rá a nagyobb darabokra vágott csirkét és kézzel esszük, ők ugyanis így szokták…

A mai menü egyszerűbb volt (még ennél is…). Bárányragu rizzsel, párolt zöldséggel és külön a kedvemért „sorba” (nem azonos a csorbával, egész másként készül), arab leves.

A leveshez olajat hevítünk, hagymát aprítunk, majd fokhagymát, ezeket futtatjuk, majd tovább pirítjuk, beledobálunk nehány kockányi birkahúst, arab fűszerkeveréket, pluszban némi őrölt kardamomot, ha épp kifogytunk az egész kardamomból (itt ez történt), majd vízzel felöntjük, sózzuk. Amany csalt, mert zöldségleveskockát is morzsolt bele! A sűrítés végtelen trükkös volt, ilyet még sose láttam. Zabpelyhet (nem az agyonízesített cukros vackot, hanem effektív zabpelyhet) finomra őrölt, vízzel elkeverte és ezt öntötte a levesbe, majd beforralta. Ramadánkor eszik, most csak a kedvemért csinált ilyet, hogy megkóstolhassam…

Közben a ragut sem felejtjük el. Odáig, hogy belemegy a hús, ugyanaz a metódus, itt azonban babérlevéllel és a fűszerkeverékkel folytatódik a történet, majd fedő alatt párolódik, amíg úgy nem érezzük, hogy kész.

A rizst eccerűen olajon átfuttatjuk, vízzel felöntjük, sózzuk, megfőzzük.

Sárgarépát és cukkinit párolunk, citromot facsarunk, elkeverjük sóval, és átnyomott fokhagymával, ez a dresszing.

A tányérba pakolt rizsre (és birkára) öntenek a levesből is, esetleg joghurtot is esznek hozzá és persze a párolt zöldséget. Megint csak Pazar vacsora volt. A palacsintából mire vacsorához jutottunk, már nem maradt, ez jobban bejött az egész családnak, mint a franciakrémes, konkrétan meghívtak a jövő hétre is, hogy mutassam meg Amanynak, hogy ezt a fajta palacsintát hogyan kell csinálni. J

Ja..!!!! A lényeget nem is mondom…. Kaptam egy jó nagy adag fűszerkeveréket ajándékba, beeeeee…… Mert megérdemlem.