Önök kérték. (az ángilus hivatkozások ferdítését). Tehát, miután a becsületes neve a hajában sült krumplinak itt jacket potato, az magyarán kb "krumpli kabátban". Mondjuk én rossz néven venném, ha összesen ennyi kabátom lenne, de ízlések és éghajlatok. No meg villanyszámlák, nem lehet akármilyen a házé, ahol lakom, minden éjjel megy a hősugárzó nálam..

Ha már konyha, ma Baksa örvendeztetett meg egy olyan jelenettel, hogy a könnyem potyogott a nevetéstől. Ő a kicsi, alig huszonmittomén, tán 22 éves. Azt mindenesetre már levágta, hogy a konyha előttem nem ismeretlen terep. Ma azzal a feltett szándékkal közelítette meg a szóban forgó helyiséget, hogy rántott cukkinit készít. Önerőből sikerül kigondolnia a hozzávalókat is (ami elvitathatatlanul nagyon szép eredmény), előtte hát a nagy feladat. Mákja volt, épp a konyhában voltam, így feltette nekem a sokforintos kérdést: "Petra! Hogy kell panírozni?"

Miután visszaültem a kanapéra, elmondtam, hogy hát lisztbetojásbaprézlibe kell forgatni az inkriminált zöldséget (előtte persze nem hátrány, ha megmossa, felszeleteli, esetleg le is sózza, fűszerezi az ember, de ahogy édesapám szokta mondani, PR (p...ba a részletekkel)), majd forró olajban kisütni. Meg igen jól passzol hozzá a fűszeres, fokhagymás joghurt pl.

Na, az elméleti alapok után jött a lecke nehezebbik része, a kivitelezés. Olyan tisztán üres tekintettel nézett rám, hogy nem lehetett kétségem felőle, tényleg halványlila segédfogalma sincs róla, ez hogy is megy. Edény kell, mondom. Oké, jön a válasz, milyen? Hát, feleltem, mivel a lapostányér nemigen alkalmas a feladatra, mélytányérunk meg ugyebár nincs, hát valami műanyag edény. Jó! És levett EGYET a polcról.

Na itt kezdtem el én nagyon bután nézni. Még meg is kérdeztem, ó én balga cafka, hogy miért csak egyet vett elő? Erre rajta volt a sor, aszongya, hogy mér, hány kell? Nem sírtam el magam, hanem mondtam, hogy hát mer 3 kell, ugye liszt, tojás, prézli. Na itt zsebóra méretű szemekkel káromkodta el magát, hogy ez ennyire macerás?

Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy összekeveri a lisztet, a tojást meg a zsemlemorzsát s valahogy rányomkodja nyomorult cukkiniszeletekre.... nagyon röhögtem...

És azt hittem, ez már nem bír fokozódni. Tévedtem újfent.

Frenki úgy emlékezett, hogy van még a hűtőben rántani való tarja. Nem volt. És ekkor mit csinált? RÁNTOTT BACONT. A legendás magyar találékonyság.

A bejegyzés trackback címe:

https://londoneye.blog.hu/api/trackback/id/tr91658179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jog-ász 2010.01.09. 16:35:17

egyértelmü hogy a fű hatásait tanulmányozhatjuk live:)talán ha rántott füvet készitettetek volna az sikerül.

Póniló 2010.01.10. 13:20:02

ez marha jo sztori :-)
rantott baconbol te is kaptal? eskuszom jol hangzik :-)

Petta 2010.01.11. 16:09:09

Nem gondolod, hogy azt elpocsékolnák ilyesmire.... meg aztán szálanként panírozná? vagy összekever mindent a fűvel és kisüti? A bacon nem volt rossz, csak sós. :)
süti beállítások módosítása