Kórház, V. felvonás
Ma reggel fél 10kor ünnepélyesen bevonultam a törésklinika járóbeteg-rendelésére. Majd vártam röpke 2 és fél - 3 óra hosszat... Egy élmény volt. Amikor végre sorrakerültem, dokibácsi behívott, elmagyarázta, hogy újra meg kell röntgenezni a lábacskám, koccanjak el a röntgenszobába. Amint elkészültek a képek, visszabicegtem (nagy sikere van a csizmámnak, nemigen lehet ezzel észrevétlennek maradni) a dokihoz, megnéztük együtt. Elmondta, hogy nézzem meg, kialakult a csontszövet a törés körül (hurrá, ez már két hete is megvolt), de ez még puha és képlékeny (na ezt eddig nem tudtam). Szóval most már ráállhatok. Khm... úgy láttam jónak ezen a ponton, ha nem avatom be abba az apró kis körülménybe, hogy karácsony óta futkosok ezen a törött lábon, és vagy négyszer már úsztam is vele...
Azért azt megkérdeztem, hogy szabad-e úszni vele? Hát ööö... némi megütközést véltem felfedezni doktorbácsi arcán erre a kérdésemre. Pedig szépen megindokoltam neki.... hogy kiegyensúlyozatlanságban szenvedek a csimma okán, amitől fájdalmaim is vannak szanaszerte.... még szépen is néztem hozzá, amire meg ő csúnyán... és megismételte, hogy csak fokozatosan szabad terhelni.
Ennek két egyenes következménye van:
1. azt NEM mondta, h nem szabad úszni...
2. a fokozatot sem állapította meg... vagyis azt én fogom. :D