Ma is tanultam valamit. A BBC-n megy egy sorozat, Nagy Britannia történelméről. A mai rész Britanniával mint római provinciával kezdte az áttekintést, és noha körbejárta a műsorvezető Rómát és Törökországot, az ebből az időből való, a szigetországból elhurcolt műkincsek után kutatva (csak én érzékelek itt némi csőlátást vajon?... szálka, gerenda, miegymás..?), ezekből, megjegyzem, nemigen talált sokat, Hadrianus faláról ellenben szó sem esett. Ami már csak azért is nehezményezendő, mert a fal túlsó végénél elhelyezkedő falu neve Wallsend (wall's end = a fal vége), és nemcsak erről nevezetes, de arról is, hogy itt született Sting. Megengedem, ő kevéssé kapcsolódik a brit történelem e korai szakaszához....

A film vége viszont olyan poént tartogatott, amire igazán nem számítottam egy ismeretterjesztő filmben. Nagy Britannia egyik legjellegzetesebb épületét, a londoni Towert I. (Hódító) Vilmos építtette, aki normann volt. Vagyis francia. ezt vajon miért nem reklámozzák az angolok?

És a franciáknak jutott a filmben a legjobb szöveg is.... Az 1066-os hastingsi csata (I. Vilmos ekkor hódította meg Britanniát) előkészületeiről, majd a csatáról egy hatalmas hímzett faliszőnyeg készült, Angliában, de Vilmos megrendelésére (ő eredetileg Normandia hercege volt), ezt Bayeux-ben őrzik ma is. Amikor az angol kommentátor megkérdezte a bayeux-ieket, hogy mi a véleményük, nem kellene a szőnyeget Angliába vinni, az egyik megkérdezett helybéli először közölte, hogy az a szőnyeg francia. Arra az ellenvetésre, hogy de hát Angliában készült, pedig gyorsan jött a válasz: Anglia akkoriban Normandia része volt, tehát francia... Szegény britek...

Szombaton kultúrprogram volt ismét. Misi vasárnap ment haza, előtte szeretett volna még némi múzeumlátogatás(oka)t. Hajnali délben neki is vágtunk a városnak, s mivel én voltam a navigációs tiszt, első lendületből el is tévedtünk kissé, de nem nagyon. 

National Galleryvel kezdtünk, de gyanítom, kevéssé nyűgözték le a festmények, bár mentségemre legyen mondva, én javasoltam előzőleg a közlekedési múzeumot a Covent Gardenen. Állítólag csodás, de tény, h mint minden egyéb, ez is aranyárban van. Tehát National Gallery, itt Misi is talált kedvére valót, egy Constable tájképet és Van Gogh napraforgóit. Nekem meg ott volt Gainsborough és Turner. Nincs bajom most már a portékkal, régen nagyon unalmasnak találtam őket, ma már szeretek eltűnődni rajtuk. És van a National Galleryben egy egész szoba csak Van Dyck portrékkal, höhh!!!!!!!! Már csak emiatt is érdemes oda ellátogatni. Komoly hagyományai vannak az angoloknál a portréfestészetnek (vagy csak más nemzetektől nem nyúltak ennyi képet), de tény, hogy amikor már honi festőkkel dolgoztattak a brit nagyságok, jellemzően portrékat és tájképeket rendeltek. (Naná, az anglikán egyház puritánsága nem igényelt vallásos témájú képeket, ha valakinek mégis kellett, volt annyi olasz meg spanyol festő, akitől vehetett..., meg aztán ha egyházfőt akartak festeni, a királyt / királynőt festhették. Igen takarékos egyház ez, egy pápát mindjárt megspóroltak...)

Mivel viszonylag gyorsan végeztünk, csak elmentünk a British Museumba is. Szeretem azt az épületet. 2000-ben befedték a belső udvart egy lélegzetelállító kupolával. Kissé szürreális hangulatot ad, izgalmas az átszűrődő fény és a belső tér is kellemes, okosan van kialakítva. Minden perc különleges, ha csak egy kávéra tér be az ember, az is megéri. Ittunk is egy - egy lattét, meg ettünk sütit is... Misi pl olyan trüffeltortát, hogy a szeme tágra nyílt tőle, megkóstoltam, tényleg élményszámba ment.... 

http://www.britishmuseum.org/the_museum/history_and_the_building/great_court.aspx

csak hogy lássa mindenki... 

A múzeum leletanyaga most is, hát hogy mondjam, ellentmondásos érzésekkel töltött el. Lenyűgöző kultúrforrást halmoztak fel, de ugyebár hogyan...??? És noha nem itt vannak a Seusso - kincsek, vagy Kőrösi Csoma iratanyagának egy része, azért csak eszébe jut az embernek, hogy erre a félelmetes mennyiségű műkincsre adott esetben megkérdőjelezhető módon tett szert a brit állam.... Misi igen találóan mg is jegyezte, hogy az a minimum, hogy ezek után mindenki számára ingyenesen elérhető a tárlat... 

Itt is vannak személyes kedvencek, a Rosette-i kő

http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_image.aspx?image=an16456b.jpg&retpage=15633

vagy az eredetivel azonos anyagokból (cédrusfa és bronz) és méretben (tuggyisten, van vagy 6 m magas) megépített asszír városkapu (Balawat gate).. Valahogy az asszír - babiloni rész nekem sokkal jobban bejött, mint az egyiptomi vagy a görög. A weboldalról derült ki pl az is, hogy a múzeum birtokában van kőtáblákon a Gilgames- eposz is.... Khm.....

Az időszaki kiállítás ezúttal a préri harcosairól szólt, észak-amerikai indián harci eszközök és viseletek vanna kiállítva. Nem tudom, Misi hány indiános könyvet olvasott anno, de nem nyűgözte le különösebben. 

Innen Péterhez mentünk látogatóba, ő Misi haverja, ahol Péter lakótársa, Nilsa (Puerto Ricoból) remek kis vacsorát főzött. Nagy nevetés, beszélgetés folyt, ez egy pubban, majd egy karibi bulihelyen folytatódott, jó későn értem haza, volt vagy fél3... 

Kórház, V. felvonás

Ma reggel fél 10kor ünnepélyesen bevonultam a törésklinika járóbeteg-rendelésére. Majd vártam röpke 2 és fél - 3 óra hosszat... Egy élmény volt. Amikor végre sorrakerültem, dokibácsi behívott, elmagyarázta, hogy újra meg kell röntgenezni a lábacskám, koccanjak el a röntgenszobába. Amint elkészültek a képek, visszabicegtem (nagy sikere van a csizmámnak, nemigen lehet ezzel észrevétlennek maradni) a dokihoz, megnéztük együtt. Elmondta, hogy nézzem meg, kialakult a csontszövet a törés körül (hurrá, ez már két hete is megvolt), de ez még puha és képlékeny (na ezt eddig nem tudtam). Szóval most már ráállhatok. Khm... úgy láttam jónak ezen a ponton, ha nem avatom be abba az apró kis körülménybe, hogy karácsony óta futkosok ezen a törött lábon, és vagy négyszer már úsztam is vele...

Azért azt megkérdeztem, hogy szabad-e úszni vele? Hát ööö... némi megütközést véltem felfedezni doktorbácsi arcán erre a kérdésemre. Pedig szépen megindokoltam neki.... hogy kiegyensúlyozatlanságban szenvedek a csimma okán, amitől fájdalmaim is vannak szanaszerte.... még szépen is néztem hozzá, amire meg ő csúnyán... és megismételte, hogy csak fokozatosan szabad terhelni.

Ennek két egyenes következménye van: 

1. azt NEM mondta, h nem szabad úszni...

2. a fokozatot sem állapította meg... vagyis azt én fogom. :D

Azt hiszem a lakótársaim kezdik unni a teniszt... már tegnap este is megkérdezte egyikük, meg ma reggel is, hogy meddig is tart még ez a verseny...?

Igazán nem értem a problémájukat... :)))))

Egy régi vicc: az idős és meglehetősen bőbeszédű lord megjegyzi: az nem zavar, ha az emberek nézegetik az órájukat, miközben beszélek, de az igazán kellemetlen, amikor elkezdik rázogatni, hogy nem állt-e meg véletlenül....

Amany férje összeszedte a bolygóimat, így már ezt is tudom. A jelentésüket meg hozzávetőlegesen se.

Nap: Szűz

Hold: Szűz

Merkúr: Mérleg

Vénusz: Oroszlán

Mars: Ikrek

A kínai naptár szerint meg Nyúl.

Na ezzel mind okosabb lettem.

Se aszcendens, se deszcendens, ha lesz, folyt köv. Móka.....

Hát nem szembejött? Piszok dolog úgy szenvedni, hogy közben boldog az ember. De nem tudom, megmondani, melyik dominál, nem is akarom és voltaképp egy szavam sem lehet. Volt egy spontán és nagyon remek kis péntek este egy alig ismert társasággal, egy különleges szombati nap egy jó fej családdal és egy hosszú beszélgetéses éjszakával és hát beleestem valakibe, kár lenne tagadni. Vele is voltam a hétvégén, nem is keveset.

Pénteken Sébastien hívott el egy koreai étterembe, még jó pár iskolatárssal együtt, akiket ő ismert, én nem. Végül 11-en voltunk. A kaja jó volt és izgalmas, vacsi után meg egy pubba ültünk be, ahol Truth or dare-t (meri vagy nem meri a magyar megfelelő talán, de leginkább üvegezős játék néven ismert) játszottunk. :))

Szombaton meglátogattam Amany barátnőmet Denhamben, ahol a családjával él. Nagyon kedves, bőbeszédű és jókedvű ember a férje és van 4 csupaélet gyerekük, három fiú és egy kislány. Délután egytől este 9ig voltam náluk és hálás vagyok, hogy ott lehettem, nehezen leírható, mennyi kedvességet kaptam.

Mire hazaértem, lakótársam lett. Egy francia kislány, a nevét egyelőre nem nagyon tudom. Csendes, de hát épp csak ideért... Este meglátogatta Misit a barátja, Péter, akivel, meg a többiekkel hajnalig tartó traccspartiba keveredtünk, volt fél4, mire aludni mentem. Aztán keltem 3 óra múlva. Ausztrál nyílt teniszbajnokság van...

Vasárnap délelőtt szüttyögés, délután vásálni voltam Misivel, aztán főzőcske volt itthon, de mindenki csendes és fáradt.

A mindennapi életben alkalmazkodni nem okoz gondot, de egy nagyon más karakter amplitúdóját követni bizony néha kegyetlenül nehéz. És közben egy szavam sem lehet, mert van minek örülnöm elég... Szó szerint sírok és nevetek egyszerre. És nem adnám egy percét se semmiért....

Ugyan még sehol sincs más tévékben, de azért szólok előre: SPOILER!!!

Ramsay nagy futása.... - lehetne egy fejezet a Dzsungel könyvéből és a történet valóban Indiában játszódik, Gordon Ramsay legújabb sorozata az indiai konyha újrafelfedezéséről szól.

Nem írtam volna róla, ha ma a mai epizódban nem zavarta volna el India legelismertebb ételkritikusa emberünket egy kolostorba, tanuld meg fiam, mi az a vega életmód. Na most GR max két napot bír ki saját bevallása szerint állati eredetű fehérje nélkül, és szerintem csak azért nem káromkodta szét a műsort, mert nemcsak a kérdéses étterem volt vega, de az utca többi étterme, a városrész, a város, gyakorlatilag a konkrét országrész úgy, ahogy van. Ezek meg nemcsak sokkal többen vannak nála, de kobráik meg hasonló hülyeségeik is vannak. Szóval okosabb hallgatni, ezt GR is megtapasztalta végre! Már ezért megérte megnézni.

Mindenféle felettébb vicces közlekedési eszközökkel járja amúgy az országot, a legbájosabb az ott összeszerelt helyi Mini, amit csak Baby Hindustan néven ismer az átlag indiai.

Amikor kiderült, hogy egy guru iranyitasa alatt nyer betekintest GR a vega konyha rejtelmeibe és amúgy mellékesen testben - lélekben megtisztul, elsőre kikérte magának, hogy ő nem Amy Winehouse férje, hogy nonstop rehabra kelljen mennie, nahát... Aztán a guru egy pöpec kis 40 éves MZ-fazonú mocin besurrant egy Made in India Ray-Bannel a fején, ekkor GR némileg eltátotta a száját. Sejtette, hogy ez nem egészen olyan lesz, mint várta.

Nem is lett az.... az első éjszaka után még reggeli előtt elküldték egy kis vízi meditációra. Még idáig el is jutott, csak az nem fért a szürkeállományába, hogyan lehet plusz 5 fokos vízben mozdulatlanul meditálni.... Nem volt utolsó látvány, ahogy GR gyorsúszásban kerülgeti az átszellemült szerzeteseket a jeges vízben, a guru meg majd' megszakad a röhögéstől a parton....

Sajnos nem mutatták tovább, pedig sokat adnék egy vágatlan verzióért..... :)))

Néhány nappal később egy Isten háta mögötti kis faluban kopogott be egy házba, könyörögve, ugyan adjanak már neki egy kis húúúúúúúúúúúúst...........  és kiköpte a kókuszpálinkát, picit erősnek találta....  a curryt meg végül azért nem akarta megenni, mert eüpapiroska hiányában nem érezte kielégítőnek a banánevél kínálta enyhülést a méregerős étel után.... Hogy ez a pali mennyit bír nyafogni.... :))

Inkább sírva kacagtam hangosan.... a régi kedvenc modorosblogról egy frenetikus összefoglaló, pazar, tökéletes..... kommenteket is érdemes olvasni (mint mindig, h én is modoros legyek, ugyebár??) :)))))

http://modoros.blog.hu/2010/01/18/az_iskolaigazgato?fullcommentlist=1#comments

Más is csalódott ma.

Tegnap este jött egy szobatárs leánka. Beszélgettünk, jó fejnek tűnt, röviden vázoltam a humán erőforrást a házban, a flórát meg a faunát, aztán alvás, este 10-kor érkezett, fáradt volt. Reggel még aludt, amikor elmentem itthonról. Délben nem volt itt, de a cuccai igen, ahogy reggel hagyta. Este meg már azok se.

Neki se volt jó napja....

Ma reggel a kórházban kezdtem a napot, szebbet ki tudna elképzelni? Röpke órácskával korábban odaértem, szerencsére kevesen voltak, gyorsan haladtak a dolgok, regisztráció, utasítás: tessen röntgenre menni, regisztráció a röntgennél, fotózás, vissza a törésklinikára, doki előkerül (hmmm... felette csinos, fekete...), kedvesen beinvitál, leültet és aszongyahogy: kiváló, KEZD GYÓGYULNI!

Diszkrét infarktust kaptam. Keeeeeeeeeeeeezd???????????????????????

5 azaz öt hete törtem ripityára magam, mégis mi a búbánatosrákosfrancosfenét csinált eddig az a csont? Havajozott valami melegebb éghajlaton???? Kérdezgetett a doki, h fáj-e? Mondom, azon túl, amit most mondott, AAAAZ a ""!+!%!%!%!% csont, na aaaz nem, de gyakorlatilag mindenmás igen, bokák, térdek, derék, hát, izmok.... Ja hát a megváltozott terhelés. Köszike....

Randi további két hét múlva.

Fel vagyok háborodva. Nem mintha ez a csont gyógyulását bármennyire is befolyásolná. De akkor is. Elvből. Megmutatta doki a röntgent, igazán most néztem meg először. Hát most se kellett volna. Rémálmomban fog kísérteni. Tessenek elképzelni egy kis méretű fából készült kötőtűt (férfiemberek próbálkozzanak dobverővel), ferdén eltörve, a szárakat 1 - 1.5 cm távolságra eltávolítva. Na így nézett ki a töréskor. Ugye összeszoborták a gipszben, nyomkodták, ráolvastak, ilyesmi, ettől a távolság úgy 5 - 8 mm-re csökkent. És ma már halovány csontszövet boríjja ezt a cseppnyi kis folytonossági hiányt. Hát a hideg kirázott, amikor felfogtam, mit látok. Jobb, hogy eddig nem láttam. 

Nagyon csalódott vagyok.

James..... :))))) 

Meg Karl is, aki tanár, nem igazgató.

Ha már ennyit meséltem az iskolai karácsonyi buliról és megosztottam mindenkivel kedvenc mondókámat is, végre illusztrálhatom is a buliról írtakat, ha utólag is. Előbb a diákok, akik az überbonyolult Last Christmas szövegével küzdöttek, majd a tanarak, mutogatva, hány csíz vagy szélkakaska vagy tudomisén, amit az ő szíve csücske néki küldött... :))))

Tiszteletem a kedves olvasóknak!

Tegnap moziban voltam és egy különleges hangulatú filmet láttam, Döntse el ki - ki, hogy önmagában elég vonzónak érzi-e a szereposztást (Daniel Day-Lewis, Nicole Kidman, Sophia Loren, Judi Dench, Marion Cotillard, Fergie, Pénelope Cruz, stb) vagy érdeklik a részletek is, mindkettőért érdemes megnézni.

Figyelem: zenés film, akinek tehát ellenérzései vannak az éneklő színészekkel szemben (nekem nincsenek), mert igen sokat énekelnek benne, kerülje. Időben a 60-as években, helyszín tekintetében Rómában (reeeengeteg nagytotál a Cinecittáról.....) és Anzinoban játszódik. A sztori nem vágja ki a biztosítékot, kissé az All that jazzre hajaz a dolog, csak ezúttal nem a szintetikus drogok előállítói szponzorálták a filmet, hanem a cigarettagyártók.

Ja a címe... Nine.

Aki ismer, eddig is tudta, hogy az ámítástechnika nem erős oldalam. Ha vmi nagyon kellett, mindig kimosolyogtam valakiből vagy kikínlódtam magam a megoldást, így a legnagyobb elismeréssel tartozom édesanyámnak, aki még nálam is lényegesen júzerebb. A mai nap mondása az övé volt. Egy ideje skype-olni is tud, lelkesen űzi is, de egyelőre csak a telefonálás ment, a chat nem. Ma diadallal közölte velem a következőt: "megtanultam buborékba írni!"

Mami, überkirály vagy.....! :)))))))

(nekem csak egy egész jó kis rakott kelt sikerült összehoznom, az a vigaszdíj :))))

Alapjáraton szórakoztató játéknak tartom a Farmville-t, de csendesen belinkelem Tóta W barátunk szösszenetét a témában, már csak a szöveg miatt is, de Facebookosoknak kötelező.

http://w.blog.hu/2010/01/11/he_paraszt_2

P.S: kösz mindenkinek, hogy NEM kaptam rénszarvast :D

Önök kérték. (az ángilus hivatkozások ferdítését). Tehát, miután a becsületes neve a hajában sült krumplinak itt jacket potato, az magyarán kb "krumpli kabátban". Mondjuk én rossz néven venném, ha összesen ennyi kabátom lenne, de ízlések és éghajlatok. No meg villanyszámlák, nem lehet akármilyen a házé, ahol lakom, minden éjjel megy a hősugárzó nálam..

Ha már konyha, ma Baksa örvendeztetett meg egy olyan jelenettel, hogy a könnyem potyogott a nevetéstől. Ő a kicsi, alig huszonmittomén, tán 22 éves. Azt mindenesetre már levágta, hogy a konyha előttem nem ismeretlen terep. Ma azzal a feltett szándékkal közelítette meg a szóban forgó helyiséget, hogy rántott cukkinit készít. Önerőből sikerül kigondolnia a hozzávalókat is (ami elvitathatatlanul nagyon szép eredmény), előtte hát a nagy feladat. Mákja volt, épp a konyhában voltam, így feltette nekem a sokforintos kérdést: "Petra! Hogy kell panírozni?"

Miután visszaültem a kanapéra, elmondtam, hogy hát lisztbetojásbaprézlibe kell forgatni az inkriminált zöldséget (előtte persze nem hátrány, ha megmossa, felszeleteli, esetleg le is sózza, fűszerezi az ember, de ahogy édesapám szokta mondani, PR (p...ba a részletekkel)), majd forró olajban kisütni. Meg igen jól passzol hozzá a fűszeres, fokhagymás joghurt pl.

Na, az elméleti alapok után jött a lecke nehezebbik része, a kivitelezés. Olyan tisztán üres tekintettel nézett rám, hogy nem lehetett kétségem felőle, tényleg halványlila segédfogalma sincs róla, ez hogy is megy. Edény kell, mondom. Oké, jön a válasz, milyen? Hát, feleltem, mivel a lapostányér nemigen alkalmas a feladatra, mélytányérunk meg ugyebár nincs, hát valami műanyag edény. Jó! És levett EGYET a polcról.

Na itt kezdtem el én nagyon bután nézni. Még meg is kérdeztem, ó én balga cafka, hogy miért csak egyet vett elő? Erre rajta volt a sor, aszongya, hogy mér, hány kell? Nem sírtam el magam, hanem mondtam, hogy hát mer 3 kell, ugye liszt, tojás, prézli. Na itt zsebóra méretű szemekkel káromkodta el magát, hogy ez ennyire macerás?

Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy összekeveri a lisztet, a tojást meg a zsemlemorzsát s valahogy rányomkodja nyomorult cukkiniszeletekre.... nagyon röhögtem...

És azt hittem, ez már nem bír fokozódni. Tévedtem újfent.

Frenki úgy emlékezett, hogy van még a hűtőben rántani való tarja. Nem volt. És ekkor mit csinált? RÁNTOTT BACONT. A legendás magyar találékonyság.

Évszakok az Egyesült Királyságban:

Tavasz

Nyár

Ősz

Rendkívüli időjárás.

Ezt itt kérem, így hívják. Nem ám Téééélnek, mint a világ kevésbé civilizált országaiban. Tükörjég a kis utcákban, meghökkenés és döbbenet az emberek arcán (elvégre csak az elmúlt évtized(ek)ben szokhattak volna hozzá), hókotró nyista, sót csak az asztalon látnak, fűrészpor, kőzúzalék, homok ismeretlen fogalmak, bár a szomszéd bácsinak van egy viharvert jégkaparója, az minden bizonnyal valami külországba szakadt rokony meglepetésajándéka lehetett. Ellenben a mi ajtónk elől is felszedte vele a jeget és hiába kínáltam egy csésze forró teával (mi mással?), csak nevetett és csinálta tovább. Kedvelem a szomszéd bácsit. Van közös ismerősünk is, a pasas a Marylebone könyvtárban, akivel hosszan csevegtünk beíratkozásom alkalmával a sváb nemzetiség kérdésein. Még azt is megnézte, tudna-e nekem angol-sváb szótárral szolgálni... (ha nagyon akarnám, tudna).

Ma is tart a szobafogság, de egy kicsit kiszöktem, muszáj volt bevásárolnom. A mai menü borsófőzelék és bundáskenyér volt, nem valami izgalmas, viszont én szeretem és gyorsan megvan. És nem pizza, lasagne vagy más förtelem készétel, amit itt az emberek magukba tömnek. Jó, természetesen elcsábultam a boltban, a salátának valók mellett egy dobozka humusz is bepottyant a kosárba, a zöldségekkel vagy forró hajába krumplival remek lesz. Ha holnap is jég lesz, amire jó esély van, az esti buli, amit terveztünk Terivel, lehet, hogy itthon lesz megtartva. Hoboról amúgy is lecsúsztunk, rettenetesen csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a jegyek 2 hete elfogytak és nem tudunk menni.... Ha itt maradunk, csinálok guacamolet és vetetek vmi rendes piát Misivel (az én pénzemen, persze), lógok neki amúgy is a kiskütyü árával, ő meg mennyi energiát feccolt bele, hogy megtalálja a nekem megfelelőt elfogadható áron. Végül 8 fontért vette meg nekem, katalógusban a legóccsóbb is 17 font volt..

Menjen mindenki fakutyázni meg hógolyózni helyettem, légyszi, gyűlölöm, hogy én nem mehetek, legalább más érezze jól magát, okés? :) Én meg Mozart zongoraversenyeit hallgatom itt bent.

Apropó hajába krumpli. Otthon ezt legfeljebb masszív hasmenés alkalmával ettem, de itt nemzeti étel. Csodadolgokat lehet 3-4 fontért kapni mindenféle büfékben napközben, levesek, halak, ezernyi más. A britek inkább majd' 3 fontot kiadnak két nagy gülü hajába krumpliért némi cheddar sajttal meg baconnel a tetején. És boldogok. Szeretik.

Tiszteletem ezennel valamennyi krumplicseknek...:)))

Ezúttal versek. Hálával nem nekem fogtok tartozni, hanem legkedvesebb HP excsoptársnak az egyetemről, ő adta az ihletést.

http://pici.web.elte.hu/gyerekv.htm#54

vagy

http://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm

Ami a szívedet nyomja a kötet címe, nekem a '78-as kiadás van meg, voltam bruttó 3 éves, de megérte a könyvet megvenni / elvermelni, mert azóta legkedvesebb köteteim egyike, amióta megtanultam a betűket. Szociális érzékenységgel bíróknak a Mikor sötétedni kezd c. verset ajánlom figyelmébe, romantikusoknak a Szerelem, illetve a Mikor usziból jövet kötelező darab, kreatívaknak meg a Milyen kár vagy a Délután néha című. Mindenkinek van benne épp elég szép gondolat.

Verset olvasni márpedig muszáj, ha valaki nem bírja a hosszú eszmefuttatásokat, próbálkozzon haikuval, hogy lássa, mennyi mélység sűríthető be három rövidke sorba. Belenéztem a múltkor egy angol nyelvű haiku - kötetbe, és a hideg kirázott. Még kell a tapasztalat, amíg ehhez kellően kifejezőnek és szépnek találom az angol nyelvet. Magyarul írt (vagyis nem fordított) haikut először Fodor Ákostól olvastam kis táblácskákon a Liszt Ferenc téren, Nagyon hangulatos volt.

Kezdetnek Kosztolányi fordításában néhányat itt találtok:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00555/17322.htm

 Vagy például a magyar és angol  verziókra: http://invitel.hu/torokat/haiku/basho/02.html 

A köz nem kívánta, Ancsa kérte, ti meg így jártatok. :)

A szőkéknek és minden rendű és rangú csatolmányaiknak(ha már karácsonyra nem kapták meg..):  http://addict.blog.hu/2009/09/17/billentyuzet_nagyon_szokeknek

A biciklistáknak: http://kerekagy.blog.hu/2010/01/05/wrrrummugo_kipufogo_kerekparra

naggyon csúnya mindkettő, csak pihenés után ajánlatos megtekinteni.... :)

és még egy, régi kedvencemről, a modorosblogról. Amúgy is érintve vagyok benne. Vagy találva is? :) A vágatlant linkelem be, mert így az igazi. Pazar. Styxx rulez.....

http://modoros.blog.hu/2009/12/28/olvasoi_rovat_a_kis_blogger_vagatlan

De ha már Styxx, akkor a nyelvtannáciról szóló poszt is megéri az olvasást! http://modoros.blog.hu/2009/11/13/olvasoi_rovat_a_nyelvtannaci

Sajna ő már hazament. Otthon nevelgeti az articsókáit. :)

Ővele is.